Az enyerei kolostort 1339-ben alapították (Enyerei) Imre fia Tamás és János, valamint András fia Péter helyi nemesek, amikor az általuk épített, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnát - türjei premontrei konvent előtt - a pálos rendnek adták. A kolostor 1514-ig több föld- és malomadománnyal gazdagodott. 1405-től kegyura a Kanizsai család volt. Először 1543-ban, Siklós elfoglalása után dúlták fel a törökök, de a jelek szerint a kolostor részlegesen tovább is működött. Az 1750-es birtokösszeírásból kiderül, hogy a XVI-XVIII.  század fordulóján az akkor már elhagyott kolostor birtokait átmenetileg az örményesi pálosok kapták meg, s ezekre a későbbiekben is ilyen címen tartott igényt.

A kolostor helye a mai Óhíd községtől nyugatra, a szőlőhegyen, a mai kút és emlékkereszt közelében volt - helye pontosan nem azonosítható. Már a múlt század kutatója, Pesty Frigyes is csak “mélyen kiásott gödröket és elszórt kődarabokat” talált. Századunkban, 1939-ben, illetve 1966-ban helyszínelték újabb eredmény nélkül. A helybeli tulajdonosok földjén (Somogyi Zsigmond, Szántó József) került elő néhány épített részlet, ezeket azonban megsemmisítették. Ma csak szórványos téglatörmelék látható a területen. Még korábban hagyományban őrzött falmaradványból sem látható már sajnos semmi. Okleveleinek egy része fennmaradt.